Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit.

Mostanában volt A hobbit szezonja, ilyenkor minden egyes kirakatból egy-egy jól érett hobbit figyel vissza, és nagy plakátokon olvashatjuk, hogy itt A hobbit. Bár már elmúlt, hiszen mindjárt lemennek az utolsó filmvetítések is, de én most írok róla, mert szembeúszok az árral. Igen, igen.. tudom mit gondoltok, lázadok, mint állat.
Egyébként hobbit korszak nem igazán érintett meg, nem szeretem az agyon hype-olt könyveket/filmeket, mert azokban szoktam a legnagyobbat csalódni.
Aztán... egy borongós éjszakán... bekopogott hozzám valaki.. a film zenéje volt az, nem más és hozta a társait: az előzeteseket és a könyv fülszövegét! Itt teázgattunk a hobbitlakomban, mikor is elhívtak egy moziba, ellenkeztem, majd megegyeztünk abba, hogy elolvasom a könyvet és utána beülök egy pattogatott kukorica társaságában egy hatalmas elsötétített terembe, ahol a taco és Fanta szag terjeng, az ülések alatt a padló ragad (az ég tudja mitől) és beletaposott morzsák vannak a széken.
Az ígéretem első felét már teljesítettem, ugyanis a Karácsonyra kapott könyvet kivégeztem, mindenféle tárgyalás nélkül. És a véleményem? Eszméletlenül jó!!! Mindenféle elfogultság nélkül mondom. Nem tudnék hibát mondani benne, legalábbis az én laikus nézőpontom szerint.

"Az otthon már mögötted van, s előtted a Világ."

A történetet gondolom nem kell elmondanom, ám a saját szórakoztatásomra elmondom.
Bilbó, egy igazi vérbeli hobbit: szeret otthon lenni a megszokott dolgaival foglalkozni és nem eltérni a napirendjétől, egy váratlan utazás és veszélyekkel teli kaland pedig végképp nem hiányzik neki. Ám, mint minden könyvben itt is fordulópont következik: megérkezik A Gyűrűk Urából jól ismert Gandalf, még szürkén és kinevezi Bilbót a következő kaland betörőjének, így a sok törppel elindulnak, hogy megszerezzék a kincset, miközben mindenféle kalandokba keverednek, új barátokat szereznek, új ékszereket (egy gyűrű, mind felett..) és persze ellenségeket.

"A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!"

Az egész kaland élvezetesen van megírva: cselekményes, fordulatos és még tanulsággal is szolgál.
Egyedül abba lehet belekötni, hogy az ellenséget eléggé egysíkúan ábrázolja, de persze ez egy mesekönyv, kellenek a határok, és a szövetségeseknek legalább nem csak a jó oldala van bemutatva, hanem az emberi is.

De például nem tudjuk meg, hogy a koboldok (akik az orkok, ha jól emlékszem), miért is annyira gonoszak? Mert nem szeretik a vendégeket és istenbocsá' embereket esznek? Hát na.. senki sem lehet tökéletes, nemde? Azért mert rosszul néznek ki, és szeretik a sötét alagutakat, meg gonosz lényekkel barátkoznak, nem kellene beskatulyázni őket. Na jó, mondjuk megértem, de ha jobban belegondolunk azért mondja Tolkien egy-egy népcsoportra, hogy gonoszak, mert az étkezési szokásaik nincs az ínyére. Ennyi erővel mindenki gonosz, hiszen húst eszünk és nem hiszem, hogy az áldozatok beleegyezésével.
De persze, mint mondottam, ezt nem rovom fel a könyvnek, hisz' gyerekeknek íródott, és nekik kellenek az elhatárolódott szereplők, meg az egész könyv Bilbó szemével van, és ő tényleg gonosznak láthatja azokat, akik az életére törnek.
De ez a könyv nem csak egy kalandkönyv, hanem igazán jó példával is szolgál főszereplőnk, a kedvenc betörőnk, Bilbó. Mert fel tudja ismerni, hogy mikor nem éri meg a kincsek miatt hozott áldozat, nem vakította el a kapzsiság és a hatalomvágy, helyes döntést tudott hozni, ami a többség javát szolgálta, még akkor is, ha a saját presztizsét kell feláldoznia. Ő egy igazán jó főszereplő, megmutatta nekem, hogy nemcsak nyafogó, másoktól megoldást váró hobbitok léteznek (igen, Frodó, rólad szól).

"Derűsebb lenne a világ, ha közülünk többen tartanák többre az evést, a jókedvet és a dalt, mint az arany halmait."

Egyszóval: imádom! És igen! Én is betörő akarok lenni, trollokat, orkokat, vargokat gyilkolászni és kincseket keresni!
A film.. hát majd megpróbálom elnézni neki, hogy Dr. John Watson Sherlocktól szabadságot kapott és beállt hobbitnak.
Mellékelem a zenét, ami meghozta az olvasáshoz és a filmhez is a kedvemet. Enjoy!

Matiné time!

Eléggé elmaradoztam mostanság, tulajdonképpen igazán saját gondolatot októberben írtam utoljára. Most mentegetőzhetnék, hogy nagyon sok dolgom volt, vizsgaidőszak, gyakorlat meg miegymás, de őszintén megmondva egyáltalán nem találtam olyan témát, ami miatt érdemes lenne koptatnom a billentyűzetet. Bevallom még most sincs, úgyhogy aki világmegmentő gondolatokért jött ide, ki kell ábrándítsam: csak azért írok most valamit, hogy enyhítsem a blog hanyagolása miatt érzett lelkiismeret furdalásomat.

De hogy ne csak a bizonyára sokak által érdekelt magánéletemről írjak, ezért megpróbálom papírra vetni, hogy mit gondolok a mesékről. Igen, ez egy úgy igazából mit gondolok féle agymenés lesz,  nem sok újdonsággal. (Ez igen, így kell megragadni az olvasók figyelmét! *öntaps*)
Azért nem lesz benne sok újdonság, mivel egyszer a legelső posztomban (ki emlékszik már arra) megemlítettem, hogy imádom a meséket és még mindig szeretem nézni és olvasni őket.
A T betűs szolgáltatónak hála, ki is élhetném maradéktalanul a beteges rajongásomat, ámde a probléma a következő: az évek során kialakuló színvonalcsökkenés eléggé pofán vágja az embert, és ha van annyi lelki ereje, hogy elkapcsoljon, még nagyon sokáig ott motoszkál az ember fejében, hogy hová tűnt Tom & Jerry a beszélő dobozból? (Nem mintha azt a mesét szerettem volna, igazából én mindig Tomnak szurkoltam, vajmi kevés sikerrel.)
Helyette viszont élvezhetjük Miki (véletlenül sem Mickey, ugyanis eredeti nevével nem vállalta volna el ezt a műsort, ennyi tartás van még benne) egér játszóházát és még több tucat kiskorú színész-táncos-énekes-modellről készített, felháborítóan túljátszott (annyira, hogy legszívesebben nekimennél a szívlapáttal) komédiának mondott sorozatot, amit ha megnézel nyolc napon túl gyógyuló agygörcsöt kapsz és amit csak és kizárólag komoly zenei koncertekkel tudsz kompenzálni, ugyanis annyira gagyi.
Most kezdhetném, hogy "bezzeg, az én időmben..", de nem kezdem, mivel mindenki úgyis tisztában van vele, inkább bemutatom az én top5 mesémet, amiket szívesen nézek (szinte) szégyen nélkül.

5. helyezett:
Juniper Lee
Erre a mesére még gimis koromban bukkantam rá, és igazán tetszett maga a sztori és legfőképpen a kivitelezés. Juniper Lee egy tinédzser, akinek különleges képessége, hogy látja a szörnyeket, amik körülvesznek minket, kvázi egy szörnyetegekkel suttogó. Viszont ezt a képességét titokban kell tartania, csak a nagymamája és az öccse tud róla, akik szintén rendelkeznek ezzel a képességgel.
Ami igazán megfogott ebben a mesében, hogy nem minden szörny van gonosznak beállítva, segít elfogadni másokat és hogy ne a külső alapján ítélkezzünk.
Na jó, azért be kell vallani, hogy nagyon kemény volt látni azt is, ahogy Juniper Lee háztetőről háztetőre ugrál, fittyet hányva a gravitációra és a falról egyenesen a szörny pofájába zuhan, lábbal előre.


4. helyezett:
Total Dráma Sziget

A legbetegebb műsorvezető EVER!

A legmenőbb valóságshow, még ha csak mesében is! Egy VV-t sem néztem még meg, de ha valaha is lesz ilyen színvonalú, vagy ilyen feladatok lesznek benne, avagy ilyen műsorvezetőt szereznek, esküszöm beköltözök! Hiszen melyik valóságshow mondhatja el magáról, hogy máris a legelső próbán bedobja a versenyzőit a mély vízbe? Szó szerint, teli cápákkal! Vagy, hogy bekerülj a végső kettőbe le kell borotválnod a hajad, más hónalját kell megnyalnod, majd szívószállal és koktélernyővel inni a WC csészéből! Na, jó.. talán mégsem vállalnám be, de igazán érdekes azt látni, hogy tényleg mennyire meg tudja alázni magát az ember. És most nem csak a meséről beszélek.


3. helyezett
Phineas és Ferb

Mert ha kalapod van, még egy
robogót is vezethetsz,
akár jogsi nélkül is!

Azon kívül, hogy milyen fülbemászó dalok vannak benne, remekül kiparodizálja a többi mesét. Minden rész ugyanarra a sablonra íródott: Phineas és Ferb kitalálják, hogy ma mit fognak csinálni, "Hol van Kerry?" mondattal Kacsacsőrű Kerry átváltozik titkos ügynökké: K ügynökké és titkon megmenti a világot Doofenshmirtz gonosz tervétől, amiben valamilyen -inátor szerepel, Candace-nek meg nem sikerül besároznia a fiúkat az anyjuk előtt.
Ha csak ezt nézzük tényleg nem valami nagy szám ez a mese, hisz sehol egy fordulópont, sehol egy bonyodalom, de amilyen módban megírták.. Minden részben több klisés meseelemet is bevesznek (tudjátok, azokat a dolgokat, ahol arra számítanak, hogy elakad az ember lélegzete, mert olyan izgi) és utána a többi mese arcába vágja, hogy "vedd már észre magad, ez annyira gáz, hogy csak nevetni lehet ezen".  Mintha direkt az lett volna céljuk, hogy a többi mesének bemutassanak, és milyen jól csinálják!


2. helyezett:
Fosterék háza képzeletbeli barátoknak
Ahol a képzeletbeli barátok léteznek és mások is látják őket, ahol menhelyre kell vinni a már megunt barátokat, mert egy idő után már nem kellenek a gyerekeknek, ahol egy hatalmas kastélyban élnek ezek a barátok és bárki örökbe fogadhatja őket. Ahol nem tudom, hogy tudják kifizetni a számlákat, ugyanis ingyen elvihetőek a képzeletbeli barátok.
Egy ilyen helyre érkezik meg Bloo, aki a legjobb legrosszabb főhős, akit valaha mesében láttam, mert a természete ellenére (önző, önhitt, kapzsi, irígy...) nem lehet nem szeretni. Tökéletes ez a hely számára, hiszen az itt élő barátok mind kedvesek, önzetlenek, szóval könnyen ki tudja használni őket, a ház igazgatója, Foster nagyi meg legtöbbször társa a rosszban, egyedüli akadályt a tombolásának Tökéletes Úr jelenti, aki viszont az örök fiatal nagyi képzeletbeli barátja. Itt is megjelenik a rejtett társadalomkritika, és nem mellesleg a nagyi is sokat nyom a latba. Teljesen olyan, mint Mazur nagyi a Stephanie Plum regényekben, lehetetlen nem imádni!


1. helyezett:
Szamuráj Jack
Ő Bruce Lee szülöttje, akitől még Chuck Norris is fél, akit Linda is megirigyelhet, ő Bud Spencer és Terence Hill közös gyermeke, plusz egy félisten!
Szamuráj Jack az egyik legfurcsább mese, amit valaha is láttam. A kitartása, az őszintesége, a hite, szerénysége és a jószívűsége példakép értékű, és elég sok rész után csak ül az ember és gondolkozik. Nem sok mese van, ami ennyire letisztult formában mondja el az üzenetét. A legjobb, hogy nem mindig a beszéd van főszerepben, Jack eléggé szófukar ilyen téren, van olyan rész, amiben alig szólalnak meg és mégis annyi mindent mondanak vele. A sok kudarc és csalódás után, amit Jacknek el kellett viselnie, nem kezd el rinyálni, sőt egy rossz szót sem hallunk tőle, csak kér a csapostól egy pohár forró vizet, felveszi a szalmakalapját és megy tovább megkeresni a módot, hogy hazatérhessen.


Ezek az én top5 meséim, amiket még mindig szívesen nézek, persze a listámról lemaradt még néhány kedvenc, mint például a Billy és Mandy kalandjai a kaszással, Beetlejuice és még néhány olyan mese, amikre ha bárki rákérdez letagadom.