Amik már csak hegek

Múltkor voltam az általános iskolai osztálytalálkozómon. Ez ugye magában egy teljesen érdektelen közlés, de mivel komoly dolgok eszembe jutottak erről, ezért elmondom.
Elmentem a régi alma materbe, jöttek az ezzel járó nosztalgia bombák, fényképek, beszélgetések. Egyik fénykép kapcsán felidézgettük, hogy ki milyen is volt kiskorában, hogy emlékszünk-e arra, amikor R. azt csinálta L.-lel.
És akkor jöttek a szokásos én már megváltoztam-dumák, és hogy mennyire megkomolyodott bizonyítja, hogy ide jár egyetemre, és már ennyi ideje van egy komoly kapcsolata. Erre természetesen jönnek azok a mondatok, hogy pedig régen, milyen verekedős voltál, mennyire gyerekes természeted volt.
És elkerülhetetlenül feljöttek a kínos, szomorú emlékek is, és mintha mindenki csak ezeken gondolkozott volna az elmúlt években, kirobbant mindenkiből.
Hogy T. azt a pletykát terjesztette L-ről, miközben jó barátok voltak, hogy L.-t mindenki csúfolta, hogy Á. és Gy. milyen szívatásokat találtak ki, hogy M.-et kiközösítették, hogy E.-t kibeszélték a háta mögött, hogy M. és Sz. megverte L.-t. És további gyerekes dolgok, amik szinte mindenkivel megtörténtek, és amire nem szívesen emlékszünk vissza, de ennyi év távlatából már nyugodtan a szemébe mondhatjuk bárkinek, hogy mennyire megbántott minket. Ilyenkor jön az, hogy mennyire sajnáljuk, és hogy nem értjük, hogy lehettünk ennyire buták és gyerekesek, hogy ilyet viccesnek találtunk, miközben a másik életéből jó pár napot (esetleg éveket) tönkretettünk, hogy magunkat jobb színbe tüntessük fel. Persze megbocsátunk a másiknak, minek is haragudnánk, ha már nem aktuális? De mennyi idő kellett, hogy megkapjuk ezt a bűnbánatot. Miközben valószínűleg pár nappal az eset után is ugyanannyira megbánta az elkövető, ha van egy szikrányi lelkiismerete.

Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon hány év kell majd, hogy halljam, amint bocsánatot kér az egyik volt gimis osztálytársam, és még hány év, mire a most körülöttem lévő emberek bocsánatot kérnek egy-egy apróság miatt, ami talán nekik nem is tűnik nagynak, de bennem meging az irántuk érzett bizalom. Mennyi idő kell nekem, hogy elmondjam azzal a dologgal mennyire megbántottak? Mert bár kinőttünk abból a korból, amikor szándékosan bántjuk a másikat, de abba a korba még nem nőttünk bele, amikor figyelünk a tetteinkre, hogy azokat, akik nekünk fontosak, ne sértsük meg.
Mennyivel jobb lenne, ha évek múltán nem kellene szégyenkeznünk, hogy mennyire érzéketlenek voltunk másokkal, ha már most jobban odafigyelnénk milyen hatással vagyunk a másikra. Akkor nem kellett volna végighallgatnom, ahogy L. erőltetetten nevetve előadja, hogy régen mivel bántotta meg T., majd közömbösséget tettetve elfogadja a bocsánatkérést, aminek nem most kellett volna megtörténnie.
Csak egy ötlet, de lehetne emberibb módon viselkedni? Vagy éppen kevésbé kéne embernek lennünk?

Klisé, klisé hátán

"Maradj itt, ez túl veszélyes"
"Muszáj oda mennem, veszélyben van"
"Hagyjatok itt, nekem már mindegy"
"A lelked mélyén ugyanaz vagy, aki voltál"
"Tudom, hogy nem tudnál bántani"
"Meg kell mentenem őket"
"Ezt egyedül kell végigcsinálnom"
"Állj ki ellenem becsülettel"

És itt még nem ér véget a klisé rengeteg, jóval több volt, de ezek azok a mondatok, amik miatt már röhögtem kínomban.
Szóval befejeztem a Percy Jackson köteteket, megszenvedtem vele, de sikerült angolul elolvasnom az utolsót. És hogy miért szenvedtem? Hát csak el kell olvasni a fent felsorolt mondatokat...

Jézusom, ilyen rossz befejező kötetet már rég olvastam!
Az egész egy halálra unt sablonra íródott, teljesen logikátlan volt az egész, összefüggéstelen (és nem csak azért, mert angolul olvastam -remélem-) és felesleges.
Tudom, vagyis gondolom, nagyon nehéz egy eredeti befejezőkötetet írni, mert úgyis mindenki sejti, mi lesz a vége, és már az első kötet megírásakor is el kell tervezni az utolsó kötetet, hogy ne legyen az egész egy katyvasz, és főleg akkor nehéz "komoly" könyvet írni, ha az előző kötetek hangulata vicces és laza, és problémás ilyen gyorsan hangulatot váltani. Na, de ennyire??!
Borzasztó, az egész vontatott volt, még jobban erőltette Mr. Riordan ezt a "sírjunk az áldozatok miatt" dolgot, de csak egy dologra tudtam gondolni: haljon már meg mindenki és akkor hamarabb vége lesz!

Minotaur high heels
designed by Percy Jackson

Próbálta belevinni ezt a nagyobbnál nagyobb szörnyek támadnak és mindenki meg fog halni dolgot is, de az egész teljesen logikátlan volt. Pl.: és ez kicsit spoileres lesz jön a Minotaurusz, akit már egyszer ugye legyőzött Percy, még akkor amikor nem is volt kiképezve meg nem is volt sebezhetetlen, de most mikor megtudta, hogy megint itt van, kicsikét jobban megijedt a kelleténél. Miért? Por que? Why? Hisz már egyszer legyőzted, akkor don't fos. Akkor jött Typhoon, aki ugye még az isteneknél is nagyobb erővel rendelkezik és nem tudja legyőzni az össze isten együttvéve se, de jön Poszeidón és másodpercek alatt visszajuttatja a Tartaroszra. Ha tudja, hogy pár másodpercet vett volna neki igénybe, akkor miért nem jött előbb? És akkor talán nem kell néhány félistenre bízni Kronoszt, aki ugye a főellenségük. Meg még van egy rakás ilyen... Kronosz miért nem küldte az összes ősi gonosz bizgerát egyszerre, hogy Percy-ék ne tudják kivédeni a támadásokat? De mondjuk ez kedves volt tőle, direkt megvárta míg végez az egyikkel és csak utána küldte a másikat... Jó fej srác ez a Kronosz.
Meg az is aranyos volt tőle, hogy nem ölte meg azonnal Percy-éket, hanem előtte beszélgetett velük (mint ugye minden ilyen könyvben...) és hagyott nekik elég időt, hogy legyőzzék. Véletlenül sem lassította le az időt, hogy ne tudjon egyik se mozogni, majd szépen apró miszlikbe vágja őket.
Meg volt több tucat olyan dolog, aminek kitalált az író egy magyarázatot, hogy ezért meg ezért nem tehette ezt meg ezt, és én meg csak néztem nagy szemekkel, hogy ez a tökkelütött, intelligencia-hiányos főhős megérti és úgy kezeli, mintha nem lett volna más választása, én meg csak ülök és egyáltalán nem értem az indoklást... Mert ez nem is indoklás, csak odamegy Percy és azt mondja: Tudom, hogy nem tehettél volna mást. Miért? Miért nem próbált törődni a fiával Hermész? Talán, ha néha néha meglátogatta volna... vagy küld neki egy képeslapot, vagy akár egy visszahívó sms-t...
Ami meg tényleg nagyon fájt már, az a vége. Hogy ennyire úgy állítja be, hogy az istenek szeretnének foglalkozni a zabi gyerekeikkel (mind a százzal), csak hát ugye meg van tiltva nekik... egyáltalán nem azért nem foglalkoznak velük, mert nem is érdekli őket a sorsuk, meg csak játékszerként tekintik őket, áh, dehogy. Most komolyan, egy halhatatlan istent hidegen hagyja, hogy meghal-e a gyereke vagy nem.
Három ok miatt:

"Elmegyünk szórakozni, és hogy miért?
Mert úgy tartja kedvem!"

1. Több ezer gyereke született már
2. Halhatatlan és alig érzékelnek egy emberöltőt
3. Nem szerelem gyerekek ezek, hanem csak unatkoztak az istenek és lejöttek szórakozni egy picit
+1: Mert utálom a csöpögős végeket

 Én úgy érzem, hogy Rick Riordan nem igazán gondolta végig a sztorit, hanem csak úgy jöttek maguktól a gondolatok és akkor megpróbálta beleszőni. Az utolsó kötetnél csak úgy hullottak az információk, mint szilveszterkor a konfetti, és csak gondolkoztam, hogy most mi is a zu? Jaj, meg ezektől az erőltetett boldog végektől a falra mászok már... Akik csak egy perce is átálltak a másik oldalra meghaltak, de még az utolsó pillanatukban elárulták Kronoszt és segítették Percyt, így nincsenek olyan emberek, akikkel haraggal gondolnánk, hanem inkább: Igen, ő volt a kém, de mégis egy hőstettet cselekedett a végén, hipp-hipp-hurrá. Avagy: Száz meg száz ember halála szárad a lelkén, mégis viszonylag egy jó fej srác volt.
Nagyon felhúzott ez a könyv, borzasztó volt... BOR-ZASZ-TÓ!! És ezt már a görög mitológia sem tudta megmenteni...

About me... (Round 2)

A díjat köszönöm Törpillának!
A szabályok változatlanok!
Csak egy maradhat!
Let's do it!
(Nem tudom, miért nyomok entert minden mondat után!)
(A felkiáltó jelet sem értem!)

1.      Kinek/minek a hatására kezdtél el könyves blogot vezetni? Mióta vezeted?

A vizsgaidőszak a hibás. Ilyenkor jönnek az ötletek, hogy csinálok egy blogot, napi 20 km fogok biciklizni, átírom a jegyzeteimet szebb külalakkal, megtanulok rajzolni/gitározni/szaxofonozni/cimbalmozni. De nővérem miatt lett ez nem csak egy kósza ötlet, hanem egy ... hát... megvalósított ötlet (most nem jut eszembe más kifejezés rá). Egyébként még újszülött blog az enyém, két hónapos sincs.


2.      A könyves blogon kívül vezetsz-e más blogot? Ha igen, milyet?

Nem. Régen próbálkoztam egy olyan bloggal, amin a saját szerzeményeim voltak, de szerencsére hamar rájöttem magamtól, hogy abba kell hagyni, ha nem akarom, hogy az olvasóim megszakadjanak a röhögéstől. Mondjuk egy depisebb napomon én jókat mosolygok rajta.

3.      E-book vagy könyv? Miért?

Mindkettő. E-book azért, mert hiába képzelem azt, nem vagyok olyan gazdag, hogy minden megkívánt könyvet meg tudjak venni és el tudjak helyezni a picúr szobám polcain, és mióta van e-book olvasóm kevesebb fa halála szárad a lelkemen. Szóval jobban alszok.
Könyv, azért mert a klasszikusokat szeretném magaménak tudni, meg az olyan igazán jó könyveket. Meg jól néznek ki a polcaimon, na!

4.       Olvasmányaid alapján melyik szereplő lenne számodra az álomtárs? Miért?

Bertie Wooster. 
Még magamat is megleptem, ezzel a kijelentéssel. De minél többet gondolkozok rajta, egyre jobban érzem, hogy ő lenne az igazi. Mert vicces, jószívű, önzetlen, hűséges, (Hugh Laurie játssza a sorozatban) és vele nem kell azon aggódnom, hogy nem vagyok elég elegáns hozzá, mert ő is tök laza. Bár szerintem első dolgom lenne kirúgni Jeeves-t mellőle. 
 Egyébként sokat gondolkoztam Rhett Butler (Elfújta a szél), Rochester gróf (Jane Eyre), Csaba (Ida regénye) és Mr. Darcy (Büszkeség és balítélet) közt. 
De erős gyanúm van rá, hogy Rhett és Rochester gróf mellett megölne a féltékenység, ezért ők kiestek. Mr. Darcy-hoz nem vagyok elég erős személyiség, Csaba meg túl makacs. 

5.      Melyik könyvet olvastad el a leghamarabb? Mennyi idő alatt?  

Nem tudom, nem szoktam nézni az időt. De talán a leggyorsabban a Janikovszky könyveket olvasom, mert rövidek és kevés szöveg van bennük. :)

6.      Idegen nyelven olvasol könyvet? Ha igen, milyen nyelve(ke)n és milyen könyve(ke)t?

Igen, néha ráveszem magam. Mivel csak angolul tudok olyan szinten, hogy megértsem egy könyvet, ezért csak az angol. De tervezek majd spanyol -nagyon rövid- könyveket is olvasni.

7.      A kötelező olvasmányokról mi a véleményed?

Tűzre velük. Mármint nem a könyvekkel van a bajom, hanem azzal ahogy rám akarták erőltetni, hogy ezt kell elolvasnod, ennyi idő alatt, és szeretned is kell, sőt még azt is megmondják hogyan értelmezzem az olvasottakat. Ha nem ez az atmoszféra lengné körül ezeket a szegény, sokak által utált műveket, akkor akár még szívesen is olvastam volna el őket. Így a legtöbbet szégyen, de el sem olvastam, mert lázadtam. De most, hogy senki sem erőlteti rám, el fogom olvasni őket becsülettel!

8.      Melyik könyv volt a legnagyobb hatással rád?

Anne Shirley regények. Rájöttem, -és ez nyálasan fog hangzani- hogy milyen szép a természet, hogy nem becsülöm meg eléggé azt, ami körülvesz. Ősszel a lehullott leveleket, télen a még érintetlen havas tájat, tavasszal a rügyező fákat, nyáron a.. őőő...khm.. akkor is biztos van valami szép. Áh! Meg is van: a napraforgó, a kedvenc virágom, az tényleg szép. A természet szeretetét adta ez a könyv, vagyis a rádöbbenést, hogy nem mindig álmodozni kell a szép tájakról, hanem alaposabban körülnézni. 

9.      Az általad legrosszabbnak vélt könyv, amit olvastál

Az Amerikai psycho. Mert unalmas volt az egész, nem emlékszem belőle másra, csak hogy a főszereplő csávónak ilyen meg olyan öltönye van, és menő bulikba jár, meg valamilyen csajjal kufircolt, és állatot kínzott. Bizonyára van valamilyen mögöttes tartalma ezeknek az unalmas részeknek, lehet ha nem általános iskolás koromban olvastam volna, hanem most megérteném a könyv mondanivalóját, de nem akarom kipróbálni...

10.  Mit gondolsz a mai fiatalok olvasási szokásairól?

Nem sokat. Én nem ítélkezek senki felett, amúgy meg én már annak örülök, ha van valakinek olvasási szokása. :)

11.  Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

Hangulatfüggő. Hogy most éppen romantikára vágyom, vagy kalandra, vagy mélyenszántó gondolatokra. Néha befolyásol más véleménye is, ha valaki a fülembe ordítozva áradozik egy könyvről és pisztolyt szorít a fejemhez, hogy olvassam el, akkor nagy néha ráveszem magam, bízva a másik jó ízlésében, hogy elolvassam az ajánlott könyvet.

Mivel már volt rólam tizenegy dolog, és nem szeretek magamról beszélni, ezért ezt kihagyom. 
Na jó.. igazából szeretek magamról beszélni, főleg úgy, ha nem látom a másik ásítozásait, úgyhogy HÁ!

1. Csak és kizárólag élő vízben szeretek úszni.
2. Van két cicám: Uborka és Samu 
3. Samu cicámat (miután rájöttünk, hogy mégsem lány cica) Csavardi Samuról neveztük el.
4. Szeretnék valami szép helyen élni, mint pl. Írország, Skócia.
5. Nem szeretem a szénsavas üdítőket
6. Nem szeretek félbehagyni könyveket, csak nagyon indokolt esetben teszem ezt
7. Iszonyatosan pici a lábam, alig lehet rá találni cipőt, ezért nem szoktam sport- és tornacsukán kívül nagyon mást hordani
8. Nem szeretem a nagy tömeget
9. Nagyon befolyásolható vagyok
10. Most éppen össze kellene pakolnom a ruháimat a nyaralásra, de lusta vagyok hozzá
11. Nem tudok kitalálni még egy dolgot magamról.

Gloriett a lámpás Grey-nek

A változatlanság kedvéért ez a bejegyzés hasonló az előbbihez, mivel újabb dolgokat találtam, csak most könyveket. (Igazából nem most, hanem már jó pár hete találtam őket, sőt lehet, hogy hónapokkal ezelőtt, de most érett meg az idő, hogy beszámoljak erről, de hogy aktuális legyek, ezért úgy mondom el, mintha ma történt volna velem.) 

Szóval ma elmentem barátomékhoz, ahol is egy használaton kívüli fürdőszobában (ami teli van dobozokkal) ráleltem néhány olyan dobozra, amik teli vannak könyvekkel. Azonnal szóltam barátomnak, hogy szedje ki onnan azokat a bizonyos dobozokat, és jól átkutattam őket. Az anyja könyvei voltak, akivel háát nem annyira egyezik az ízlésünk, mivel ő inkább ezeket a tömény romantikus könyveket kedveli (Steel és Tsa), de néhány kemény és poros óra után ráleltem néhány gyönyörűségre, amiket egy külön kupacba szedtem. Sajnos túl nagy kupacba még így is, és hiába mondta barátom, hogy vigyem nyugodtan, viszont a lelkiismeretem nem engedte volna, így három könyvre redukáltam a kupacomat.

Agatha Christie: Gloriett a hullának

A fülszövegből ítélve a drága Poirot-mat egy olyan kerti partira hívják, ahol egy gyilkos keresős játékot is szerveznek, és nagyon alapos gyanúm van arra, hogy igazi gyilkosság is fog történni. Nagyban befolyásolt ebben a meggyőződésemben a fülszövege is:

"Sir George és Lady Stubbs kerti partit adnak, amelyen Ariadne Olivert, a híres krimiírót kérik fel, hogy szervezze meg a fő szenzációt, vagyis egy gyilkosvadászat nevű társasjátékot a vendégek számára. Ő szokásos vehemenciájával hozzá is lát az aprólékos előkészítéshez. Aki benevez, annak meg kell találnia az áldozatot, és ki kell nyomoznia a halálának körülményeit. A színhelyet előkészítik a megjátszott gyilkossághoz…
De Ariadne bizonytalan, érzi, hogy valami nincs rendben. Ezért telefonál régi barátjának, Hercule Poirotnak, aki gálánsan a segítségére siet.
A játék elkezdődik, de az áldozat nem csak játssza a halottat. Számára a vadászat véget ér. Nem úgy Hercule Poirot számára, akinek most kezdődik csak igazán…"

Egyébként meg szeretem a Poirot AC regényeket, szóval annyira nem nyúlhattam mellé...

Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy

Itt csak a címe fogott meg, azonnal Florence Nightingale-re asszociáltam, mert ugye ő volt az, aki egy lámpával a kezében segített a sebesülteken, na meg őt nevezték "A lámpás hölgynek"... És most kiderült, hogy tényleg róla szól a történet! Lottóznom kéne...

 "A kiemelkedő nőalakok többre, jobbra és szebbre törekvésük útjában majd mindig kettős falba ütköznek. Az egyik, a társadalmi viszonyok, a kényelmesség és a megszokás fala ott mered minden úttörő előtt, akár férfi, akár nő. A nő azonban, mielőtt eddig a falig eljuthatna, már átverekedte magát egy belső, szűkebb akadályon: a kicsinyes család és a szűk környezet ellenállásán. Így kellett Florence Nightingale-nek, a szép és gazdag, társaságában körülrajongott angol leánynak megküzdenie jómódú családja előítéleteivel, hogy eljusson korán felismert hivatásához: a szenvedő, beteg emberek gondozásához. A krími háború vérözöne kellett hozzá, hogy nemzete és a világ rádöbbenjen: az ápolónő munkája képzést, szakismeretet követel és tiszteletet érdemel. Florence ezért áldozta hosszú, magányos, munkás életét." 

Meg úgyis ápolónak tanulok, szóval illene elolvasnom, ha már így hozta a Sors. 

Anna Brontë: Agnes Grey

És ezennel beszereztem az összes olyan Brontë könyvet, amit el szeretnék olvasni, már csak a lendület kell, hogy bele is vágjak.

"„Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni; ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a maga módján, szórakoztatóan is viselkedik… Minden témáról megvan a véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik – véleménye gyakran nagyon unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz; furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen módon kedveli a jó embereket” – így vélekednek Agnes Greyről, a fiatal nevelőnőjükről, az elkényeztetett úrfiak és kisasszonyok."

 

Elveszett lottószelvény

A minap voltunk a féléves shoppingolásom egyikén, amikor is gondoltunk egyet és beültünk az egyik sütizőhelyre egy pohár frissen facsart narancsléért és még valamit sárga sütiért, aminek a nevét nem tudom, de furcsa kinézete ellenére egész ízletes volt. Egyébként mostanában gondolkozok azon, hogy csinálok valamilyen sütit, mert olyan édesszájú hangulatban vagyok, és már kezd elfogyni a túrórudi a hűtőből... Csak ugye ebben a melegben a fenének van kedve begyújtani a sütőt és megsülni! Igazán jöhetne valami lehűléses dolog egy kis esővel.
De visszakanyarodva a tényleg rövid történetemhez, (mert most nem a melegről akarok nyavalyogni bármennyire is szeretnék) szóval leültünk és az asztalon észrevettem egy papírdarabot. Mivel kíváncsiságom határtalan, ezért vettem a bátorságot és belekukkantottam és eszméletlen nagy intelligenciámnak köszönhetően rájöttem, hogy ez egy lottószelvény, bár ehhez a felismeréshez nagyban hozzájárult, hogy rá is van írva:

Lottó 5/90 Normál

1 HETES

Én még életemben nem lottóztam, szóval gondoltam ez egy Égi Jel, hogy ideje lenne venni pár szelvényt, hogy legyen sanszom nyerni. A mai napig komolyan gondolkoztam ezen, de megnéztem az e heti nyerőszámokat, és sajnos nem nyertem a talált lottószelvényemmel... 

Szóval, ha valakinek hiányzik a lottószelvénye, akkor szívesen visszajuttatom az eredeti gazdájának.

Vagy megtartom és kiakasztom a többi talált tárgyaim közé, a fél pár pillangós fülbevaló és a "Kerüld a másnaposságot, maradj részeg" szintén talált kitűzőm közé. Azt hiszem abba kéne hagynom a talált tárgyak gyűjtését, amíg van szabad hely a szobámban...

About me...

Ahogy látom a blogokon végigsöpört a kérdezősös díj járvány, de olyan gyorsan, hogy mire észrevettem, hogy én is megkaptam, addigra már mindenki túlesett rajta és immunis lett rá. Szóval megkésve bár, de törve nem én is beszállok Diamant jóvoltából, akinek még egyszer köszönöm, hogy beválasztott a tizenegyek közé!
Mivel előbb elmondott okból kifolyólag már -ahogy tudom- mindenki megkapta a díjat, így én patt helyzetben vagyok, és nem tudom tovább adományozni. Önző módon megtartom magamnak.
Egyébként próbáltam kideríteni, hogy honnan/kitől ered ez a díj, de a hetedik embernél elakadtam, mert ő elfelejtette belinkelni adományozóját, így örök homály fogja fedni a kitaláló személyét... Viszont mindenféle blogon keresztülmentem: könyves, divatos, személyes, utazásos. Szóval tök jó, hogy ennyire megmozgatja ez az összes bloggert, és a kérdések evolúcióját is nagyon érdekes volt végigolvasgatni.
Visszatérve a díjra, itt vannak a szabályok:

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni
5. Nincs visszaadás/visszajelölés

Borzasztó lázadónak érzem magam, hogy én csak 40%-át tartom be a szabályzatnak, lehet hogy megyek és be is török pár ablakot, utána meg sörös dobozokat dobálok a folyóba. De előtte, itt vannak a kérdéseim is:

1.) Ha egy könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, melyik lenne az?  
Attól függ meddig maradok a szigeten. Igazából szerintem, nagy valószínűséggel, minden bizonnyal, kétség kívül, talán a Sherlock Holmes összest, de akkor már angolul, hogy tanuljak is valamit. Mondjuk mivel szótárat nem vihetek, ezért nem sok értelme van ennek, de jól hangzik. Akkor inkább legyen Szabó Magda Abigélje (és neeem, nem a szörnyű méretű egóm miatt... merthogy Abigail - Abigél. Ha. ha... ha...) Egyébként ez a legnehezebb kérdés, bár lehet, hogy csak én veszek mindent ennyire komolyan. Nem hiszem, hogy bárki is gondolkozott volna ezen tíz percnél többet.

2.) Melyik volt az első könyv, amit szerettél?

Erre viszont tisztán emlékszem: A két Lotti. Röviden és tömören a történet: Kötelező olvasmány volt (a legelső a sok közül), és hisztiztem, hogy nem akarom elolvasni, mert ronda volt a borítója (azért a kicsiknek fontos kinézet, csakhogy mentsem magam) és miután anya megunta, hogy a felolvasására nem figyelek oda, torkom szakadtából elkezdtem felolvasni felordítani a könyvet, majd berekedtem és ahogy elkezdtem figyelni a történetre, egyre halkultam is, majd magamban olvastam tovább, mert annyira megtetszett. Így végül anya is boldog volt, mert végre befogtam, a szomszédok is, mert végre befogtam, nővérem is, mert végre befogtam, szóval csak jót tettem az emberiségnek azzal, hogy megszerettem az olvasást.
És a tömeg ódákat zeng azóta is Erich Kastner-ről, hogy megírta A két Lottit.

3.) Ha nem tetszett egy regény, el szoktad cserélni?

Perszehogy! Mármint, ha van olyan valaki a közelembe, akinek tetszene. Meg ha van mire. Meg ha nem ajándék volt. Meg ha van pénzem postaköltségre. Sok kritériumnak kell megfelelnie annak a rossz könyvnek is...

4.) Hogy állsz a kölcsönadással? Vannak rossz tapasztalataid? 

Hadilábon. Ugyanis, ha egy nagyon jó könyvet olvasok, akkor azt szeretem megosztani a barátaimmal, és szívesen kölcsönadom. De az viszont iszonyatosan idegesít, ha egy meghatározott időn belül nem kapom vissza (mármint csak akkor, ha addig bele se olvasott), és én akkor szoktam szépen visszakérni, ha fél év után se látom a próbálkozás halvány szikráját se. Szóval ez tud nagyon idegesíteni, szerencsére eddig minden könyvemet visszakaptam, szóval nem tudom miért vagyok ennyire idegeskedő ezzel kapcsolatban.
Egyedül két embernek adom kölcsön teljes nyugalommal a könyveimet: egyik a nővérem, Heloise, a másik a legkedvesebb barátnőm.

5.) Olvasol még meséket?

Nem, de nézni nézek. Vagyis az sem igaz, hogy nem szoktam olvasni, ritkán még a kezembe veszek egy-egy mesekönyvet. A legutóbbi fél éve volt, szóval tényleg ritkán. :-) De tervezem újraolvasni Lázár Ervin néhány meséjét, és végre kiolvasni Andersen nagy mesekönyvét.

6.) Szoktál külföldi blogokat is követni?

Nem, még nem találtam olyat, ami megfogott volna. Mondjuk úgy elég nehéz, ha nem is keres az ember, de én szeretem a kihívásokat.


7.) Legviccesebb keresési kulcsszó, amivel a blogodra találtak?

Nekem még nincsenek vicces keresési kulcsszavaim, csak a szokásos laposak... mondjuk nem keseredek el, mert még van időm, hogy rám keressenek valami igazán nem hétköznapival, mint a tehénszövés, meg ilyenek.

8.) Ha most bárhol lehetnél, akkor... ?

Skóciában lennék. Vagy Londonban nézném az Olimpiát. Vagy Írországban keresném a tündéreket.
Még nem döntöttem el, de ezek a dobogós helyezettek. Svájcnak meg Grönlandnak a reményfutam jutott.

9.) Olvasol idegen nyelvű könyveket is?

I'm trying. Egyedüli gondom vele, hogy lassan haladok, de nem a valós olvasással, inkább csak sokáig tart rávennem magam, hogy elővegyem és olvassam. A lustaság az én legnagyobb hibám...

10.) Melyik volt az a könyv, aminek a megjelenését legjobban vártad?

Azt hiszem a Zafírkék volt az a bizonyos. Most meg a Smaragdzöld. Igazán haladhatnának vele, mert el fogom felejteni az első részt, mire kijön a harmadik...

11.) Mi lesz a következő példány, amire beruházol?

Nem tudom, ez csak úgy jönni szokott. Mármint attól függ, hogy mit látok meg először a könyvesboltban. Egyébként már régóta szeretném megvenni A Manderly-ház asszonyát, és a Sherlock Holmes összeset. Bár most hogy így jobban belegondolok egy Wodehouse-t is szívesen elolvasnék.

11 dolog, amit be kell valljak, avagy random mondatok egymás után:

1. Alkoholos italok közül a sört, azok közül is a Sopronit szeretem a legjobban
2. Utálom a nyarat, mert ilyenkor meleg van
3. Sokszor a fantázia világomban élek, és nehéz onnan kirángatni
4. Szeretek mosogatni, felmosni, ezek megnyugtatnak, de ha azt mondják, hogy mosogassak el, akkor csakazértse csinálom 
5. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok
6. Imádom a tejfölt, bármin és bármikor és bármennyit
7. Nagy álmom, hogy egyszer a Panel Birodalomból kilépve kertes házban lakjak, ahol tudok kint olvasni, kertészkedni és kutyákat (nyuszikat, lovakat, kecskéket, macskákat) tartani
8. Nem szeretek ruhákat vásárolni, általában félévente-évente egyszer ráveszem magam, akkor elköltök jó sokat, és többé a ruhabolt felé sem nézek
9. Vegetáriánus voltam fél évig, utána jött a karácsony és nem tudtam ellenállni...
10. Aggódó típus vagyok, az a fajta, aki minden helyzetben azonnal a legrosszabbra gondol és utána semmivel sem lehet megnyugtatni
11. Akaratlanul is gyűjtök mindenfélét, eléggé sok holmit összegyűjtöttem már, mostanában próbálok megszabadulni tőlük